A római part egykor gyönyörűen gondozott kertekkel és szépen kivitelezett épületekkel büszkélkedhetett, mára már csak a töredékét láthatjuk a régmúlt szép emlékének.Belekezdek hát egy gyönyörű ám hanyatló mesének ami a gyermekkoromat végigkísérte, és bár még mindig él bennem a gyerek, a felnőttkoromra is hatással van.Bizony a gyerek sosem hal meg egy ember érzelemvilágában, hiszen 16-18 éves korunkig a gyermeki lény dominál bennünk.Emlékszem amikor kicsi koromban lelátogattunk a családdal a Duna parti vendéglőkbe.Akkor még megfizethető volt a hekk, a sült kolbász.Nagymamámék nagyon sokszor levittek bennünket anyukámmal és mindig kaptam valami fogamra valót.Még a zöld Wartburgunkkal pöfögtünk le és közben nézelődtem az ablakon hiszen mentünk a Partra.Emlékszem amikor megláttam a vizet, nekem az volt az első (de még ma is) hogy, megnézzem mennyire dideregően hűs. Az volt.Így hát maradt a kavicsdobálás. És milyen egy gyerek ha nem fedezi fel a maga kis álomvilágában a helyet.Sokat csatangoltam lent, sokat bicikliztem rengeteget rajzoltam a parton.Sajnos a régi Duna part már csak az emlékeimben él, de megpróbálom a képzeletet képekben is bemutatni.Egy kedves ismerősömmel barangoljuk be immár felnőtt fejjel a helyeket amik régen fényűző életet láttak.
Római parti mesék II.
2012.05.30. 18:43
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://arvaromai.blog.hu/api/trackback/id/tr104555691
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.