Árva római-egy elhagyott álom

És itt van egy olyan épület amiről azt hittem hogy sokáig él.Tavaly nyáron még teljes pompájában tündökölt, felújított bejáratain és szép fehérre festett kerítésén látszott hogy törődnek vele.Bár nyárról nyárra elöntötte a Duna, mindig újrafestették, újravakolták és vigyáztak az épületre.Ez a hely amiről beszélek a Római Club szomszédságában van közvetlenül mellette.Kis üdülők egymás mellett.Nekem úgy tűnik mintha csak tegnap lett volna, hogy mondtam amikor lent voltam, hogy milyen szépen rendben tartják.De hát minden elmúlik egyszer mindenre az a sors vár hogy szépen gazdátlanul elhanyagolva álljon, legalábbis a Rómain ez a bevett szokás.Ez az épület is olyan szerencsétlenül, elhagyatottan dülöngél, még amíg még van benne egy lehelletnyi élet, mint a Casino.Sajnos az emberek csak felépítették de már hosszú távon nem gondolsodtak róla.Itt hagyták magára, mintha csak egy kóbor eb lenne akit elhagytak a gazdái.Tengődik amíg még tud, amíg még el nem mossa az az olykor kegyetlenül vad és erős Duna ami most szelíden csöndesen vánszorog a Fekete tenger felé.Most nem tombol, hisz még nincs itt az idő, még nem jött el a hullámsír ideje.Az üdülőben egykor gyermekek játszottak anyukák teregették ki a vizes fürdőlepedőket és büszkék voltak arra hogy ilyen szép nyaraló övezetben pihenhetik ki a mindennapi fáradalmaikat.Az ajtókereteken látszanak még a szépen lakkozott drága faelemek,még talán az üveg sem tört ki, bár a háta mögött már a fal is hiányzik.Nagyon sajnálom ezt a pihenőt, újszerű boltíves átjárója kivéltképpen tükrözi az épület korszerű és szép elrendezését.Lassan lassan ezt is elpusztítja a folyó,apránként bekebelezi az egész üdülőt és pár év múlva úgy fog összecsuklani mint egy rosszul épített kártyavár, elég egy szellő és az egész  feledésbe merül.

Nagyon sok képet csináltam.Az egyik kicsit megrendítő.Egy felvonókönyvet találtunk a porban és abban a könyvben benne volt az épület lelke.

1970.Július hó 15-én kezdtek bele az építkezésbe.Nagy projekt volt, 5 emelet magas, 55 erkélyes szobás, két hatalmas étkezős, társalgós, liftes, medencés, napozóteraszos, és csónakházas monstrum építése volt a cél.

Sikerült megépíteniük, 1972. február 2-án már birtokba is vehették a nyaralni vágyó anyukák, apukák nagyszülők, iskolások, óvodások egyszóval mindenki.A földszinti portán a portás kedvesen invesztálja beljebb a kíváncsi vendégeket majd megkérdezi becses nevüket ad nekik egy kulcsot és már kereshetik is a maguk kis szobáját amit természetesen ugyan olyan nagy izgalommal keresnek meg amilyen izgalommal csomagolnak ki a tágasnak nem mondható de pont elég kis beépített szekrénybe.

Sajnos a liftet csak ötszöri próbálkozás után tudták üzembe helyezni, mindig akadtak különféle problémák.

-A hajtómű nem volt beállítva

-Az aknaajtók a szerelők hanyagsága miatt kinyithatók (életveszély)

Ez és ilyen bejegyzéseket olvashatunk a kis kemény kötéses könyvben, ami egy leheletnyi betekintést ad az épület életébe.

Minden szobához tartozott egy erkély és egy kis mosdó, tükörrel pipere polccal. Sajnos ez ma már abban nyilvánul meg hogy szinte az összes szobában hever egy összetört mosdókagyló.Némelyikből még a dugója is kilóg.Nekem személy szerint a szívem szorul el amikor látom, hogy mennyire nem foglalkozik az épülettel senki.Havonta beírja valaki egy kopott és szakadt régi füzetbe hogy az épületben változás nem történt és ennyi.Árva ez az épület is, üresen mered a távolba, szinte kiáltani tudna hogy valaki mentse meg de egy hang sem jön ki a torkán...inkább szépen lassan beletörődik hogy az emberek lassan elfelejtik és csak az arra járók sóhaja az ami még az épülethez eljut.A sóhaj, mennyire kár érte, mennyire szép volt és mennyire elhagyatott.

A kertből egy csigalépcsőn át érhetünk fel a napozóteraszra és onnan az épületbe.A csigalépcső fokai letöredezettek és az első emeleti lépcsőház bejáró is eléggé kopottas.Némelyik ablak kitörve.Amint a lépcsőházba érünk lefelé is mehetünk a mostanra befalazott társalgóba vagy felfelé is mehetünk a  szobák irányába.Ha lefelé vesszük az irányt akkor lent a konyhában már csak a tálalórész maradt meg a két nagyon régi gáztűzhellyel és a még mindig jó állapotban lévő mosdóval, tálalószekrénnyel.

A gyönyörűen lambériázott portán még mindig ott lógnak a szobakulcsok, bár a portarészen már a szekrény kibelezve hever a földön.

Továbbhaladva érkezünk meg a két hatalmas térbe, szerintem ebédlő lehetett régen.Szinte hallani a tányérok csörömpölését a kanalak kopogását és az emberek fecsegését.Egy kis zenét, az életet.

Felfelé vesszük az irányt.A második emelettől kezdődnek a szobák.Az ajtók berugdosva az egyik helyiségben még egy régi tévé is volt.

Viszont van még aki hasznosítja az épületet, ugyanis az első emeleten a sarokszobába egy hajléktalan vackolta be magát.A régi üdülőből hajléktalan tanya lett.....Az az érzés amikor eljött az a pillanat amikor el kellett köszönni, 2006.07.10-én, nem értem hogy senki de senki nem mondta azt hogy ezt nem szabadna hagyni! Magára hagyták az épületet had pusztuljon.Rendet raktak, akadálymentesítették a liftet, lehegesztették az ajtajait,becsukták az ajtót és elmentek.Vissza sem néztek többé.

Az elsőn még graffiti is van az ablakokra fújva, a többi emeleten hál istennek fene sem tudja miért még nem jártak a vandálok.Az ablakok  kitörtek már némelyik szobában és mikor fúj a szél úgy tűnik mintha zokogna az épület.Végigjárva az 5 emeletet a tetőre jutva csodálatos kilátás várta az oda érkezőket.Zuhannyal felszerelt napágyas tetőtér.Ma már a különböző bokrok népesítik be a tetőt, de a kilátás még mindig festői.

Kint a medencénél látszik hogy nem régen építették az épülethez.Szinte új a csempe az acél korlát.A nagymedence lefedve várja az újjáéledést ami talán sohasem jön el.

A porta barátságos lehetett egykor. A csupa fa tárolók, rekeszek, kulcstartó és társalgó  társaságában az ember nagyon komfortosan érezhette magát, hiszen egy darab természet mindig jól mutat az ember lakásában is.Lent a bedeszkázott nagy üvegablakok miatt nagyon sötét van, és ha körbe nézünk akkor láthatjuk a régmúlt illúzióját.Ez a kép az egyik fogadópult alatti rész, ami mára már cseppet sem hívogató.Sok szemét van lent az alagsorban, régi újságok, szövetek még egy régi szokol rádióra is rábukkantunk.

Az egykor világos és napos földszinten bizonyosan sokan megfordultak.Mára már csak a fiatal kamaszgyerekek járnak be néha egy két doboz sörrel meg chips-el, lehet hogy nosztalgiából, egyesek a rongálás kedvéért.

egy fényképalbum

ezt a képet ott találtuk

Ezt a régi fényképalbumot a kertben találtam, ott hevert, és már csak ez az egy kép volt benne. A többi szerte szét szóródva sodródott a szél játékának kitéve .A legtöbb kép csoportot ábrázol, boldog gyerekekkel.Sajnos a képek nem a postás üdülőben készültek ,ezét csak ezt a kép képet készítettem.Ha valaki magára ismer akkor kérlek benneteket jelezzétek!Köszönöm

Konyha az egyik emeleten

konyhaasztalon felejtett holmik

És most egy olyan képet mutatok ami kicsit vissza hozza azt az élményt mint mikor még volt kinek építeni ezt a konyhát.Az idő "megállt" a dolgok ott maradtak és szépen lassan elfelejtődik minden gyermek kacagás, sírás a lift zaja..amikor még élt a postás üdülő.

fürdő

Talán zuhanyzókabin lehetett egy mosdóval egy vécével és még a tükör is ott van a falon.Sajnos nincs benne a képben az egész fürdőszoba de ebből a kis részletéből is látszik a régi szocialista építésmód.Sajnos itt is pereg a vakolat, és már a tükör sem bírja sokáig hogy le ne essen.

Ha kilépünk a szobából a látogatók bőven elfértek a tágas folyosón. A ma már lepusztult lépcsőház és folyosón egykor hangosan csattogtak a papucsok mikor egy egy fürdőzni vágyó csörtetett le a lépcsőn, hogy felfrissüljön vagy mikor gyerekek viháncoltak önfeledten ,hisz megtudták szüleiktől hova igyekszik a család... mennek a medencéhez lubickolni.

Ma így néz ki a gyerekmedence.

A szinte új térburkoló és az acélkorlátok szinte egy takarításra várnak és máris használhatóvá válna ismét a "strand". Attól tartok hogyha tovább pusztul az épület és környezete előbb utóbb már nem lesz visszaút, a természet visszahódítja ami az övé.

Pedig csak egy-két segítő kéz kéne és máris új pompájában tündökölne az üdülő.Megint hangos lenne, megint élhetne boldogan.

május 3....érdekes......

Ezt az újságot a porta mellett található nagy ebédlő részben találtuk sok más szeméttel együtt.Ez az újság valamiért megragadta a figyelmem.Felvettem hát, belelapoztam olvasgattam pár 89-es hírt és hirtelen rápillantottam valami érdekesre.Május 3-a szerepelt az újság felső sarkában, és május harmadikán látogattuk meg az épületet....csak egy kis cseppet bizarr és furcsa érdekesség...

Talán ezeken a képeken látszik a legjobban hogy milyen jó állapotban van még a korlát és a lépcső.A korláton lévő fa borítás szinte tökéletesen állja az idő vas fogát bár ahhoz képest, hogy 2006 óta nem volt törődve az épülettel elég szépen pusztul.Sajnos hiába húzták fel ezt a monstrumot..nem hitte senki hogy árván, eldobva kell majd végeznie.

Ez a kép a legfelső szinten a lift gépházában készült.Tökéletes állapotban nyugszik a szépen bekeretezett tájékoztató táblájával amit valószínűleg még a hetvenes években tettek fel a falra.Mennyi utasa lehetett régen a felvonónak..most csöndben reméli hogy egyszer még olyan hasznosan szorgoskodhat mint régen...6 évvel ezelőtt.

liftház

Ez a kép a lenti társalgóban készült, itt látszik a legjobban, hogy milyen szépen lambériázott a helyiség.Hmm itt is milyen sok program lehetett régen...meg jó reggelik, ízletes ebédek és kiadós vacsorák.Itt régen volt egy ülőgarnitúra és tévé is.Kis közösségi terület ahol az emberek kicsit együtt lehettek.....most szinte kong az ürességtől a társalgó.

Az első emeletre már betették a lábukat a vandálok sajnos nem kímélték az ablakokat a falakat.Nem szól rájuk senki, csak a mellette levő szobában lakó hajléktalan..esetleg..

A tetőtér nincs a legjobb állapotban, de szerintem a felette levő átjátszók még mindig funkcionálnak.

csónakház

első emelet lépcsőház

földszinti bejárat porta-ebédlő-társalgó

Kérem ne zavarjanak............................................................................................!

A római part egykor gyönyörűen gondozott kertekkel és szépen kivitelezett épületekkel büszkélkedhetett, mára már csak a töredékét láthatjuk a régmúlt szép emlékének.Belekezdek hát egy gyönyörű ám hanyatló mesének ami a gyermekkoromat végigkísérte, és bár még mindig él bennem a gyerek, a felnőttkoromra is hatással van.Bizony a gyerek sosem hal meg egy ember érzelemvilágában, hiszen 16-18 éves korunkig a gyermeki lény dominál bennünk.Emlékszem amikor kicsi koromban lelátogattunk a családdal a Duna parti vendéglőkbe.Akkor még megfizethető volt a hekk, a sült kolbász.Nagymamámék nagyon sokszor levittek bennünket anyukámmal és mindig kaptam valami fogamra valót.Még a zöld Wartburgunkkal pöfögtünk le és közben nézelődtem az ablakon hiszen mentünk a Partra.Emlékszem amikor megláttam a vizet, nekem az volt az első (de még ma is) hogy, megnézzem mennyire dideregően hűs. Az volt.Így hát maradt a kavicsdobálás. És milyen egy gyerek ha nem fedezi fel a maga kis álomvilágában a helyet.Sokat csatangoltam lent, sokat bicikliztem rengeteget rajzoltam a parton.Sajnos a régi Duna part már csak az emlékeimben él, de megpróbálom a képzeletet képekben is bemutatni.Egy kedves ismerősömmel barangoljuk be immár felnőtt fejjel a helyeket amik régen fényűző életet láttak.

A casino-Római Club már legalább 6 ha nem több éve elhagyatottan szolgálja az idő vas fogát, de még bírja, még ha roskadtan is mutatja felénk hogy igen emberek itt valamikor vidám rulett hangja pendült, poharak csilingeltek és emberek kacagtak ha egy két nyeremény megütötte a kezüket.Mára már a kitört ablaküvegeken csillan meg egy két napsugár, amikor búcsút int a  korhadt tetőzetnek a széttört tükröknek és a graffitizett vasajtónak.Búcsút int neki de reggel már köszönti is, hátha addigra visszanyeri erejét a Casino.Sajnos aki árván maradt azzal már nem törődnek, mutatja ezt az a pvc cső is ami szinte kicsúfolva nyúlik ki az épületből mintha várná még hogy az igencsak kifosztott és lepusztult épületből még dobjanak ki valamit..mintha csak leálltak volna a munkások egy szusszanásnyi időre.Sajnos az a szusszanásnyi idő már évek óta tart...Hát igen ez volt a Casino, egy mai koszos porszem a hosszú part vonalán ami régen gyémántként tündökölt.

Az 1960-70-80-90-es években a Római part a legjobb kikapcsolódási lehetőséget nyújtotta az egyszerű dolgozó népnek,a természetet.Sokan befektették a pénzüket itt, üdülők, hotelek, kisebb apartmanok nyitották meg kapuikat az ide látogató pihenni vágyó embereknek.De ez lassan már feledésbe merül, hisz az épületeket visszahódítja a természet és az eleinte burjánzó fiatal befektetések elöregedése után a Duna part lassacskán feledésbe merül.Nincs ki tovább vigye az álmot, egy élhető és vidám Római partot.