Árva római-egy elhagyott álom

Nagyon sok képet csináltam.Az egyik kicsit megrendítő.Egy felvonókönyvet találtunk a porban és abban a könyvben benne volt az épület lelke.

1970.Július hó 15-én kezdtek bele az építkezésbe.Nagy projekt volt, 5 emelet magas, 55 erkélyes szobás, két hatalmas étkezős, társalgós, liftes, medencés, napozóteraszos, és csónakházas monstrum építése volt a cél.

Sikerült megépíteniük, 1972. február 2-án már birtokba is vehették a nyaralni vágyó anyukák, apukák nagyszülők, iskolások, óvodások egyszóval mindenki.A földszinti portán a portás kedvesen invesztálja beljebb a kíváncsi vendégeket majd megkérdezi becses nevüket ad nekik egy kulcsot és már kereshetik is a maguk kis szobáját amit természetesen ugyan olyan nagy izgalommal keresnek meg amilyen izgalommal csomagolnak ki a tágasnak nem mondható de pont elég kis beépített szekrénybe.

Sajnos a liftet csak ötszöri próbálkozás után tudták üzembe helyezni, mindig akadtak különféle problémák.

-A hajtómű nem volt beállítva

-Az aknaajtók a szerelők hanyagsága miatt kinyithatók (életveszély)

Ez és ilyen bejegyzéseket olvashatunk a kis kemény kötéses könyvben, ami egy leheletnyi betekintést ad az épület életébe.

Minden szobához tartozott egy erkély és egy kis mosdó, tükörrel pipere polccal. Sajnos ez ma már abban nyilvánul meg hogy szinte az összes szobában hever egy összetört mosdókagyló.Némelyikből még a dugója is kilóg.Nekem személy szerint a szívem szorul el amikor látom, hogy mennyire nem foglalkozik az épülettel senki.Havonta beírja valaki egy kopott és szakadt régi füzetbe hogy az épületben változás nem történt és ennyi.Árva ez az épület is, üresen mered a távolba, szinte kiáltani tudna hogy valaki mentse meg de egy hang sem jön ki a torkán...inkább szépen lassan beletörődik hogy az emberek lassan elfelejtik és csak az arra járók sóhaja az ami még az épülethez eljut.A sóhaj, mennyire kár érte, mennyire szép volt és mennyire elhagyatott.

A kertből egy csigalépcsőn át érhetünk fel a napozóteraszra és onnan az épületbe.A csigalépcső fokai letöredezettek és az első emeleti lépcsőház bejáró is eléggé kopottas.Némelyik ablak kitörve.Amint a lépcsőházba érünk lefelé is mehetünk a mostanra befalazott társalgóba vagy felfelé is mehetünk a  szobák irányába.Ha lefelé vesszük az irányt akkor lent a konyhában már csak a tálalórész maradt meg a két nagyon régi gáztűzhellyel és a még mindig jó állapotban lévő mosdóval, tálalószekrénnyel.

A gyönyörűen lambériázott portán még mindig ott lógnak a szobakulcsok, bár a portarészen már a szekrény kibelezve hever a földön.

Továbbhaladva érkezünk meg a két hatalmas térbe, szerintem ebédlő lehetett régen.Szinte hallani a tányérok csörömpölését a kanalak kopogását és az emberek fecsegését.Egy kis zenét, az életet.

Felfelé vesszük az irányt.A második emelettől kezdődnek a szobák.Az ajtók berugdosva az egyik helyiségben még egy régi tévé is volt.

Viszont van még aki hasznosítja az épületet, ugyanis az első emeleten a sarokszobába egy hajléktalan vackolta be magát.A régi üdülőből hajléktalan tanya lett.....Az az érzés amikor eljött az a pillanat amikor el kellett köszönni, 2006.07.10-én, nem értem hogy senki de senki nem mondta azt hogy ezt nem szabadna hagyni! Magára hagyták az épületet had pusztuljon.Rendet raktak, akadálymentesítették a liftet, lehegesztették az ajtajait,becsukták az ajtót és elmentek.Vissza sem néztek többé.

Az elsőn még graffiti is van az ablakokra fújva, a többi emeleten hál istennek fene sem tudja miért még nem jártak a vandálok.Az ablakok  kitörtek már némelyik szobában és mikor fúj a szél úgy tűnik mintha zokogna az épület.Végigjárva az 5 emeletet a tetőre jutva csodálatos kilátás várta az oda érkezőket.Zuhannyal felszerelt napágyas tetőtér.Ma már a különböző bokrok népesítik be a tetőt, de a kilátás még mindig festői.

Kint a medencénél látszik hogy nem régen építették az épülethez.Szinte új a csempe az acél korlát.A nagymedence lefedve várja az újjáéledést ami talán sohasem jön el.